Korábban már beszéltünk a rögzített fogpótlás tervezéséről illetve annak menetéről. Jelen részben szeretném egy kicsit bemutatni a következő lépés technikáját- vagyis a csiszolást.
2. lépés: Csiszolás
Egy pár esetben "köszörülés", "reszelés" és hasonló megnevezésekkel illetik betegeim ezt a folyamatot. Meg kell hagyni, ezek elég negatívan hangzanak. Mi fogorvosok ezt szakmai nyelven csiszolásnak nevezzük. Tulajdonképpen sokan ezért félnek belevágni egy rögzített pótlás elkészítésébe, mert úgy gondolják, hogy ez károsítja a fogat. Maga a folyamat nagyon leegyszerűsítve arról szól, hogy kb. 1,5-1,7 mm-t egyenletesen (minden oldalról) elvékonyítunk a fogzománcból. Erre azért van szükség, hogy egy olyan formát kapjunk amelyre tökéletesen képes illeszkedni a fogpótlás úgy, hogy közben sehol sem keletkezik rés a pótlás és a fog között. Ez a forma a geometriából ismeretes csonkakúphoz hasonlít leginkább. A csiszolás egy nagyon komoly precíziós munka.
Fontos tényezők, amelyekre a fogorvosnak figyelnie kell:
- Csak a lehető legkevesebb és legszükségesebb foganyag eltávolítása csiszolással
- A lecsiszolt fogak tengelyeinek megközelítőleg párhuzamosnak kell lennie
- Nem maradhatnak "alámenős" részek a lecsiszolt fog semelyik pontján sem
- A leendő pótlás stabilitását nagymértékben figyelembe kell venni
- A csiszolás határának legalább ínyszélig kell érnie
- Esztétikai követelményeknek megfelelni
Ez tulajdonképpen mérnöki munkaként is felfogható, hiszen alapos mérlegelés és tervezés szükséges ahhoz, hogy a fentebb felsorolt pontoknak mind megfeleljen a csiszolás illetve, hogy az ezek alapján készülő majdani pótlás hosszú távon is működőképes legyen!
Láthatjuk tehát, hogy már a második komolyabb lépés során is mennyi megfontolásnak kell eleget tennie a kezelést végző orvosnak. Az itt leírtak csupán nagyon egyszerűsített képet mutatnak az egészről, hiszen a fogorvosok több szakorvos által írt könyvből évekig tanulják a fogpótlások módszertanát.
Sokszor én is kellemetlennek érzem amikor a fogpótlások árairól kell beszélni. Azt szeretném, ha pácienseim tisztában lennének azzal, hogy nem véletlen az eljárás költségesebb volta. Jóval érzékenyebb és kifinomultabb munkát igényel, mint egy egyszerű tömés elkészítése. Eleve ebben az esetben fogtechnikai labor munkájára is szükség van, akik speciális körülmények között készítik el a lecsiszolt fogakra a rögzített pótlást. (A későbbiekben erről is szó esik.)
A másik nagyon fontos és nem elhanyagolható előnye a rögzített pótlásoknak, hogy ezek nem egy-két évre szóló megoldást nyújtanak, hanem akár évtizedekig is kitartanak, védik az alattuk elhelyezkedő csiszolt fogakat illetve megoldják a fogatlanság égető problémáját is.
A fogorvostudományban jelenleg a fogpótlások jelentik az esztétikai maximumot. Nyilván a laboratóriumi körülmények között készített kerámia/porcelán borítás esztétikája össze sem hasonlítható egy egyszerű töméssel, amelyet eleve kedvezőtlen körülmények között (nedves-párás levegő), sokszor nehezen hozzáférhető helyeken kényszerülnek elkészíteni a fogorvosok.
A következő részben a harmadik lépésről, vagyis a lenyomatvételezésről szeretnék megosztani pár gondolatot.